Máj. 28-29-én Marosvásárhelyen megtartották mintegy száz magyar fafaragó országos tanácskozást, melyet Bandi Dezső iparművész szervezett meg. Klementisz János, a Bolyai Líceum igazgatója rendelkezésükre bocsátotta a dísztermet. A felszólalók között volt Márton Béla tanár, aki Sóvára népi faragóművészetéről című dolgozatát ismertette, Kovács Piroska nyugdíjas magyartanár a máréfalvi székelykapukról beszélt, Tankó Albert, a Székelyudvarhelyi Fafaragók Körének elnöke vetített képekben mutatta be az ottani faragók alkotásait, Bandi Dezső a díszítőelemek egysíkúságára figyelmeztetett, Haáz Sándor néprajzos és csernátoni Haszmann Pál is beszélt a jelenlevőkhöz. /Márton Béla: Tanulságos tanácskozás. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./
1996. június 8.
Jún. 8-án Máréfalván az iskola fennállásának 210. évfordulójára emlékeztek, névadó ünnepséggel összekapcsolva. Az iskola felvette Nyírő József nevét. Kovács Sándor székelyudvarhelyi katolikus főesperes mondott beszédet, idézett az író utolsó leveléből, amelyet halálos betegen diktált Madridban. A megjelentek megvásárolhatták Kovács Piroska nyugdíjas tanárnő értékes munkáját: A máréfalvi iskola 210 éve. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 13./
2000. június 28.
Az udvarhelyszéki Máréfalva faragott-festett székelykapui egyediek mind a Székelyföldön, mind Erdélyben. Itt jelent meg először kapumonográfia /Kovács Piroska: Székelykapuk Máréfalván, Mentor, Marosvásárhely/ a Kriza János Néprajzi Társaság sorozatában. Bálint Zsigmond fotóművész készítette a könyvhöz a fotókat, aki elmondta, hogy sok díszítőelemet örökített meg a kapukból. A könyvbemutató és fényképkiállítás után rendezték meg Máréfalván azt a tudományos ülésszakot, melynek témája a székely kapu múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozott. A megnyitó után az óvoda bejárata elé felállították a millenniumi székely kaput, melyet fiatal faragók készítették az első világháború előtti díszítőelemek felhasználásával. A tudományos ülésszakon Balogh Ferenc, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke előadását a székely kapuk eredetéről, Kolumbán József mérnök-kutató az időálló festékek alapanyagáráról beszélt. Tervezik a nyilvántartásba vett kapuk leírását, feldolgozását, lerajzolását és kötetbe foglalását. Ezt ki kellene bővíteni a többi tájegységre is. /Adamovits Sándor: Beszélgetés Bálint Zsigmond fotóművésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2001. június 7.
A Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület immár harmadszor szervezte meg jún. 4-én a máréfalvi székely kapuk napját, amely Kovács Piroska tanárnőnek köszönhetően lassan túlnövi a helységet. Szakemberek tartottak előadást, majd megtekintették a műemlékkapukat. Cselekedni kell a székely kapuk védelméért, olvasható a megjelentek felhívásában. /Fülöp D. Dénes: A műemlékvédelmet szorgalmazzák. Székely kapuk napja Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./ Tudatosítani kell minden székely kapu tulajdonosával, hogy népi kultúránk felbecsülhetetlen értékével rendelkezik és megmentésükre az egész Székelyföldre vonatkozó, hosszú távú programot kell előkészíteni, kidolgozni - hangzott el a találkozón. A tanácskozáson szakemberek mondták el véleményüket kapukról, a kapukészítésről. Mihály Zita műemlékvédő múzeológus a következőképpen vélekedett: "Mivel az értékőrzés közösségi érdek is, a települések közügyének is számít. Amikor egy ilyen kaput bontanak le, ez azt jelenti, hogy megfosztják a közösséget egy kulturális örökségtől. Ezért célszerű, hogy az önkormányzatok saját eszközeikkel is támogassák, segítsék ezeknek az értékeknek a fennmaradását." /A műemlékvédelmet szorgalmazzák. Székely kapuk napja Máréfalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 7./
2001. szeptember 25.
A Szamoshát folyóirat megszűnése óta a szatmárnémeti magyarságnak nincs állandó rendszerességgel megjelenő kulturális kiadványa. Ezt az űrt is próbálja pótolni a most megjelent folyóirat, az Európai Magyar Valóság. Első számában Nagykároly testvérvárosi kapcsolatairól ír Kádár Ferenc, a zürichi Szent István Misszióról és a szatmárnémeti Szent István Körről olvasható tájékoztató, a népművészeti emlékhelyek közül Bogdándot mutatják be a szerkesztők, a lapot esszék, versek, karcolatok teszik gazdagabbá. A folyóirat kiadását a Münchenben élő Oláh Ilona kezdeményezte, ő a lap tulajdonosa is. Főszerkesztője: Gúzs Imre, a Szatmári Friss Újság volt munkatársa, helyettese a nagykárolyi Kádár Ferenc, a szerkesztőségi titkár: Krilek Sándor, munkatársak: Balogh Imre, Kőkuti K. Szilárd, Paizs Tibor, Szabó Barna, Kovács Piroska, Tódor Erika, Tódor Béla. /(fi): Új kulturális folyóirat Szatmárnémetiben. Megjelent az "Európai Magyar Valóság". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 25./
2001. november 28.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület dec. 1-jén tartja évi közgyűlését Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, ennek keretében a hagyományos EMKE díjkiosztásra kerül sor. Az idei díjazottak: Kacsó Sándor díj, Papp Sándor Zsigmond, kiváló publicisztikai tevékenységéért; Janovics Jenő díj, Jászberényi Emese, a marosvásárhelyi hivatásos rádiózás szolgálatában kifejtett kiváló munkájáért; Kacsó András díj, Füzesi Albert, az erdélyi magyar néptáncmozgalom szolgálatáért, gyerek-, ifjúsági-, valamint faluközösségek tánccsoportjaival elért kimagasló művészi teljesítményéért; Bányai János díj, Szőcs Lajos, a Kőrispatakon létrehozott Szalmakalap Múzeum megteremtéséért; Vámszer Géza díj, Kovács Piroska, a regionális kultúrák megőrzése, a máréfalvi székelykapuk megismertetése és védelme terén kifejtett kiváló munkájáért; Kun Kocsárd díj, Pillich László, a Heltai Alapítvány képviselte új erdélyi közművelődési modell kimunkálásában szerzett érdemeiért; Kun Kocsárd díj, Lukácsy Szilamér, az erdőcsinádi Ifjúsági Ház létrehozásáért, a közép-erdélyi magyar közművelődés szolgálatáért; Nagy István díj, Szép Gyula, az erdélyi magyar zenei élet intézményesülését szolgáló munkájáért; Bánffy Miklós díj, Hajdú Géza, a nagyváradi színjátszás szolgálatában eltöltött több mint három évtizedes kiemelkedő színészi- és intézményszervezői munkásságáért; Szolnay Sándor díj, Ütő Gusztáv, a korszerű művészeti mozgalmak intézményesített ösztönzéséért; Kovács György díj, Györffy András, az erdélyi magyar színjátszás hagyományainak képviseletéért, kiváló alakítások soráért; Poór Lili díj, Méhes Katalin, színház és közönség egymásratalálása érdekében kifejtett igényes színpadi munkájáért; Monoki István díj, Györffi József, székelyudvarhelyi igazgatóként, az erdélyi magyar könyvtárkultúra szolgálatában kifejtett minőségteremtő munkásságáért; Szentgyörgyi István díj, Kalmár Lili, a szórványmagyar öntevékeny színjátszás szolgálatában eltöltött több évtizedes munkásságáért; Emlékoklevelet kap Birck Edit, az erdélyi irodalmi emlékhelyek kialakításában nyújtott tevékenységéért. Balázs Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából az EMKE és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság díjat alapított, melyet első alkalommal Péter Károly, az Aranyosgyéresi Népfőiskola megszervezésért, a népfőiskola mozgalom szolgálatában végzett munkájáért kap. /D. T. K.: EMKE közgyűlés és díjkiosztás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./
2002. január 4.
Tavaly három Hargita megyei, a magyar népi kulturális örökség megmentése érdekében tevékenykedő személyiség vehette át a rangos EMKE-díjat. A máréfalvi nyugalmazott tanárnő Kovács Piroska, aki nemzeti értéket jelentő székely kapuk védelmében tevékenykedik, Györfi József, székelyudvarhelyi könyvtáros, aki létrehozta a Bibliofil Alapítványt, mely anyagi hátteret jelentett a pénzhiánnyal küszködő intézmény számára és a kőrispataki Szőcs Lajos, akinek nevéhez egy szalmakalap-múzeum fűződik. Kovács Piroska megalapította a Kőlik Hagyományőrző Egyesületet. Háborús Hőseink emléke címmel emlékfüzetet állított össze. Amikor 1996-ban a máréfalvi iskola Nyírő József nevét vette fel, Kovács Piroska megírta a Máréfalvi iskola 210 éve című könyvét. 2000-ben jelent meg a Székelykapuk Máréfalván című könyve. Jelenleg végzi valamennyi, még létező székely kapu építési módját, díszítő motívumkincsének számítógépes feldolgozását, amit majd CD-n népszerűsítenek. 2001-ben Fába rótt oklevelek című ismertető füzetét adta ki Kovács Piroska. - Györfi József /sz. Rava, 1943. szept. 19./ 1979-től könyvtáros Székelyudvarhelyen, a Városi Könyvtárnál, ahol 1990-től igazgató nyugdíjazásáig. Tavaly nyáron, július 21-én avatták fel Kőrispatakon a szalmakalap-múzeumot, amely Szőcs Lajos munkásságának eredménye. /Kristó Tibor: EMKE-díjasaink. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 4./
2002. augusztus 20.
Örvendetesen szaporodnak Erdélyben a falu-, egyház-, iskolamonográfiák. Talán kissé megkésve, de nem végleg lekésve ölelik magukhoz az erdélyi magyar falut és mentik az utánuk jövőknek annak történetét az összefoglaló könyveiket szerzőik. Nagyszerű a monográfiát írók hangyaszorgalma, sziszifuszi munkája. Anyagi gond a könyv előállítása, kiadó keresése, pénzügyi támogatók felkutatása. Mindezekért tiszteleg a cikkíró a máréfalvi Kovács Piroska, a barátosi Kelemen József, az árapataki Lőrincz Etelka, a szentkatolnai Bakk Pál, a nyárádgálfalvi Sebe Ákos, a nyárádselyei, 92 esztendős Péter László református tiszteletes, aki nyolc falu - Kibéd, Héderfája, Bonyha, Kend(ek), Nyárádselye, Gyulakuta, Balavásár és Siklód - egyház- és falutörténeteit írta meg, továbbá a máramarosszigeti Mazalik Alfréd, a szinérváraljai orvos-publicista-riporter Ábrám Zoltán, Oroszhegy élő lelkiismerete, Mihály Tibor előtt. /Ferenczy L. Tibor: Monográfiák és íróik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 20./
2002. szeptember 14.
Szept. 13-án Csíkszeredában, a Mikó-várban a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Csíki Műemlékvédő Egyesület, valamint a Székelyföld 2000 Munkacsoport közös szervezésében vitafórumot tartottak Örökségünk jövője: Természeti és kulturális örökségünk védelme és hasznosítása témakörben. Horváth Alpár a Székelyföld 2000 Munkacsoport nevében üdvözölte a jelen lévő szakembereket, jelezve, hogy e rendezvény részét képezi az 1902-es Székely Kongresszus közelgő centenáriuma megünneplésének. Vofkori László székelyudvarhelyi tanár előadásában Székelyföld természeti és épített környezetéről értekezett. A csíki régészeti ásatásokról, mint elhanyagolt területről szólt Botár István régész, Kovács Piroska nyugalmazott tanárnő a máréfalvi székely kapuk megmentésének olyan példáját emlegette, mely követendő lehet másutt is. Több értékes előadás hangzott el. /Kristó Tibor: Örökségünk jövője. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 14./
2003. június 16.
Jún. 14-én Máréfalván immár negyedik alkalommal került sor a Máréfalvi Székely Kapuk Napja néprajzi tanácskozásra. A rendezvény Kovács Piroska Az Udvarhely vidéki öreg kapuk katasztere című előadásával vette kezdetét, majd Az udvarhelyszéki székely kapu múltja, jelene és jövője témakörben értekezések hangzottak el. A tanácskozás végén a szervezők kapunéző sétára invitálták a jelenlévőket. Amint Kovács Piroska elmondta, öt műemlék kapu található Máréfalván. /Szász Emese: V. Székely Kapuk Napja. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 16./
2003. július 4.
Jún. 14-én került sor Máréfalván immár a negyedik Székelykapuk Napja rendezvényre. Kovács Piroska, aki a kapumentés nagyasszonyaként él a köztudatban, emlékeztetett: a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület szervezésében a 90-es években elindult egy folyamat, megmenteni a düledező öreg kapukat. Az utóbbi évek kaputermése elszomorító, 2002-ben csupán egyetlen oszlopos kötött kapu készült, az idén viszont egy sem. Az egyesület 1998-ban egy hosszú távú programot dolgozott ki a kapuvédelemre. Máréfalván 11 műemlékkaput és 20 kapuból álló védett zónát tart nyilván a műemlékvédelem. Az első tanácskozáson főleg a község kapuiról beszélgettek, 2001-ben kibővült a téma, Népművészeti örökségünk, az Udvarhely vidéki öreg kapuk címmel tartottak szimpóziumot. A legutóbbi tanácskozás témája az Udvarhely vidéki székely kapuk múltja és jelene. Időközben elkészült 250 kapu adatlapja, ezt rajz- és fotódokumentáció egészíti ki, melyet számítógépen tárolnak. /Kristó Tibor: Kapunyitó Máréfalva. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 4./
2003. július 10.
Falusi székely emberek lesznek a Kőlik-legenda alapján íródó passiójáték, a Máréfalvi Mirakulum szereplői. Tömöry Péter, a júl. 11-én hatvanadik születésnapját ünneplő rendező, aki egyben a bonni színház művészeti vezetője, elmondta, hogy lélekben sohasem költözött el Székelyudvarhely környékéről, bár több állam polgára is volt. Kolozsváron született, de egyéves korától Udvarhelyen nevelkedett. Az elmúlt 35 évet a színházban töltötte. Máréfalvával kapcsolatos gyermekkori emlékei, a Kovács Piroska tanítónő által könyvben bemutatott máréfalvi székely kapuk, az itteni sajátos közösségi kultúra mindig is vonzotta őt. Másrészt csodálattal követte az Artera Alapítványt létrehozó Lőrincz család szinte heroikus munkáját, amint egy devalválódó világban valódi értékeket igyekeznek felmutatni, megmenteni. Ehhez a családhoz tartoznak közeli munkatársai, Lőrincz Melinda színésznő és Horváth Károly zeneszerző, nemzetközi sikereket is értek már el közösen. Horváth Károllyal már Bukarestben is együtt dolgoztak, a közszolgálati tévéadó magyar adásában, utóbb Magyarországon, Németországban, Jugoszláviában is. Egyébként három évvel ezelőtt Magyarpolányban a polgármester kérésére egy passiójátékot rendezett, most is nagy sikerrel játsszák, a mű tavalytól az Europassio szövetség tagja. Az előadásban a falu lakói játszanak. Máréfalván szintén a helyiek fognak játszani. Társrendezője Szabó K. István, az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház rendezője. A bemutatót augusztusra tervezik. /Zilahi Imre: Lélekben nem költöztem el Udvarhelyről. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./
2003. október 29.
Meg kell köszönnöm, hogy sorsom úgy hozta, eljöhetek Csíkszeredába" - ezek voltak az első szavai Mádl Ferenc államelnöknek. Kijelentette: "Együttérzés, szeretet és felelősség uralkodik a magyar emberekben az itteni magyarság iránt". A Márton Áron Főgimnáziumban Varga László igazgató kürtöskaláccsal fogadta a vendéget. Mádl Ferenc csíkszeredai látogatása Petőfi Sándor és Nicolae Balcescu szobrainak megkoszorúzásával zárult. Ezután Mádl ment Székelyudvarhelyre. Ezt megelőzően, a rangos vendégek Máréfalván időztek, ahol Kovács Piroska tanárnő kalauzolásával a falu székelykapuit nézték meg. Székelyudvarhelyen Szász Jenő polgármester fogadta a vendégeket. Mádl Ferenc városnéző sétán vett részt: megtekintették a központi épületeket, valamint Márton Áron szobrát, és a Vasszékelyt. Ezt követően a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának aulájában az intézmény vezetősége fogadta az államelnököt. Este a Városháza dísztermében, a Szent István teremben Szász Jenő polgármester köszöntötte az államelnököt. - Székelyudvarhely, az ősi anyaszékváros történelmi pillanatokat él át ezekben a percekben: 1940 óta magyar államfőt nem köszönthettünk városunkban - mondta Szász Jenő. Mádl és a székelyudvarhelyi polgármester közösen leleplezte Barabás Edit anyaországi szobrászművész alkotását, Szent István ábrázoló bronz mellszobrot. A meghívottak tiszteletére kulturális programra, szavalatokra, kórusművek előadására is sor került. Az Orbán Balázs szobor talapzatánál Mádl Ferenc koszorút helyezett el, majd köszöntötte - a késői időpont és a hideg ellenére is egybegyűlt - többszáz városlakót. - Az anyaország együttérzését, szeretetét közvetítem önöknek, és azt a meggyőződést, ami a hazai magyar lakosságban él: azt hogy együvé tartozik ez a nemzet - mondta Mádl Ferenc. Mádl Ferenc székelyudvarhelyi látogatása sajtótájékoztatóval ért véget. Ezt követően az elnök és kísérete Marosvásárhelyre utazott, ahonnan repülővel tértek vissza Budapestre. /Szondy Zoltán, Szász Emese: Együttérzés, szeretet és felelősség. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./
2003. december 2.
Nov. 29-én a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület megalakulásának tizedik évfordulója alkalmával tartott ünnepi műsor keretében mutatták be Kovács Piroska Orbán Balázs kapui /Infopress Rt., Székelyudvarhely/ című könyvét, amely a Szejkefürdőn, az Orbán Balázs síremlékéhez vezető út mentén felállított 14 kapu történetét ismerteti. Zepeczaner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta: a máréfalvi tanárnő, az egyesület elnöke igazi szakértőként, tudományos igényességgel írt a Szejkefürdőn látható kapukról. 1972-ben Máréfalván lebontottak egy régi székely kaput, ekkor gondolta Kovács Mihály volt tanfelügyelő, hogy valahogyan meg kellene állítani ezt a folyamatot. 1973 tavaszán állították fel az első három kaput, s ezek között volt az Orbán Balázs szejkei háza előtt álló hajdani kapu is, amely hosszú ideje a múzeum udvarán hevert. A 48 oldalas kiadvány megérdemli, hogy könyvként emlegessék. Aki elolvassa a 14 kapu történetét, mindent megtudhat, amit a székely kapukról tudni kell. Az ezer példányban nyomtatott könyv a csíkszeredai Polgár-Társ, a nagyváradi Kárpát, a belga Baudouin alapítványok támogatásával készült. /Fülöp D. Dénes: Mindegyiknek külön története van. Kiadvány a szejkefürdői székely kapukról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./
2004. január 26.
A magyar kultúra napját rangos gálaműsorral zárták január 24-én Székelyudvarhelyen. Az est fénypontja a Szentegyházi Gyermekfilharmónia hangversenye volt. A hangverseny után került sor az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjak kiosztására. Maszelka János festőművész post mortem díját özvegyének nyújtották át a szervezők. Értékmentési munkájáért, települése közművelődésének fellendítéséért a máréfalvi Kovács Piroskát jutalmazták. Az Értékteremtés-díjat Haáz Sándor zenetanár, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítója, karnagya vehette át. /Szász Emese: Kiosztották az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./
2004. január 30.
Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület idén első alkalommal tüntette ki azokat a közéleti személyiségeket, akik a vidék közművelődési, néprajzi, művészeti értékeinek létrehozásában, megőrzésében kiemelkedő munkásságot fejtettek ki. Az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjakat január 24-én, a magyar kultúra napja székelyudvarhelyi gálaestjén osztották ki. Az életműdíjat post mortem Maszelka János képzőművésznek, az udvarhelyi képtár alapítójának ítélték oda. Kovács Piroska máréfalvi tanárnő, a Kőlik Hagyományőrző Egyesület elnöke értékmegőrző munkásságával érdemelte ki az ezüstplakettet, Haáz Sándor zenetanár, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítója, karnagya pedig értékmegőrző tevékenységéért vehette át a kitüntetést. /(Szász Emese): Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület díjazottjai. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 30./
2004. április 14.
Zepeczaner Jenő harminc éve, 1974 óta vezeti a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumot. Zepeczaner 1964-ben érettségizett Szovátán, 1969-ben végzett Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem egyetemes történelem szakán, vizsgadolgozatát a két világháború közötti egységes európai, pán-európai mozgalmakból írta. A hetvenes évek elején Ferenczy Géza volt a múzeum igazgatója. A múzeumnak nagy veszteséget jelentett az, hogy a levéltári anyag (Udvarhelyszék levéltára a 20-as években Kolozsvárra került) maradványait Csíkszeredára, a megyeszékhelyre vitték. Gyűjteményeit tekintve a székelyudvarhelyi múzeum Erdély második legrégebbi ilyen létesítménye, a nagyenyedi múzeum előzi meg a sorban. A kollégiumok gyűjteményei mellett többféle kategóriában kerültek tárgyak a múzeumba: néprajzi gyűjtemény mellett kegytárgyak, éremgyűjtemény, de ritkaságok is találhatók, mint például adományozók vagy fenntartók címerei. A múzeum gondozása alá tartoznak a helyi neves írók, költők hagyatékaiként felfogható gyűjtemények, többek között a Tompa László- vagy a Tamási Áron-emlékszoba. A múzeum 1986-tól a csíkszeredai múzeum alegységeként működött, egészen 1994-ig. Múzeumi tárgy vásárlására soha nem volt elkülönített, beruházási pénz, idén először szavazott meg a tanács 700 milliót a múzeumnak. A kilencvenes évek elején alakult meg a Haáz Rezső Alapítvány, mely a támogatások megpályázásánál kap szerepet. Ilyen támogatások révén jöhetnek létre különböző rendezvények, kiadványokat adhatnak ki – ilyen az Erdélyi Magyar Restaurátor, vagy a Múzeumi Füzetek, vagy a sorozatok (pl. Kovács Piroska Orbán Balázs kapui című könyve), illetve katalógusok (például egy tavalyi kiállítás alkalmára késztett, Az udvarhelyiek kávéznak című kiadvány). /(bb): Zepeczaner harminc éve a múzeumnál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 14./
2004. november 8.
Nov. 6-án tartották a máréfalvi tájház avatóünnepségét. Dávid Lajos polgármester köszöntője után a szervező Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület nevében Kovács Piroska szólt az egybegyűltekhez. /Szász Emese: Tájházat avattak Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./
2004. december 8.
A székelyudvarhelyi Faragó Klub az elmúlt napokban ünnepelte fennállásának 25 éves évfordulóját. Ez alkalommal tartotta a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség (RMNSZ) közgyűlését is. Szatmári Ferencet, az RMNSZ ügyvezető elnöke arról tájékoztatott, hogy a szövetség vezetőtestülete eddig Székelyudvarhelyen ülésezett. Elhatározták, hogy háromévenként változtatják a székhelyet. Mostantól Csíkszereda tölti be e szerepet. Terveik között van a fiatal tehetségek felkutatása, kapcsolattartás a romániai és az anyaországi hasonló szervezetekkel, részvétel a népművészeti vásárokon, kiállításokon. Jövő évben Széken és Szovátán szervezik meg a népművészek találkozóját. A tavalyi, Gyimesekben megrendezett alkotótábor sikere folytatásra ösztönöz. A Csíki Székely Múzeum készülő néprajzi alapkiállításán felajánlottak egy termet, ahol zsűrizés után az RMNSZ legszebb termékeit közszemlére teheti. A közgyűlés alkalmával életműdíjban részesültek: Finta Béla, az udvarhelyi Faragó Klub alapító tagja és annak első elnöke, Kisgyörgy Imre, fafaragó, volt ügyvezető elnök; Simon G. Anna bútorfestő; Kovács Piroska, akit a régi székely kapuk megmentőjeként ismernek. Tankó Albert a faragó klub alapító tagja, későbbi elnöke dr. Kós Károly-érdeméremben részesült. Ezenkívül többen is a népművészet mestere és kiváló mesteri díjakat vehettek át. /Kristó Tibor: Népművészek közgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./
2005. április 14.
Máréfalván harmadik alkalommal rendezték meg a Fába rótt oklevelek elnevezésű versenyt, mely évente a gyermekeknek a faragott székely kapuk terén szerzett ismereteit, népi hagyománnyal kapcsolatos formakincs-tudását méri fel. A versenyen évről évre cserélődtek a csapatok. Szallós-Kis Judit, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület programfelelőse elmondta, tizenegy csapat nevezett be a versenybe. A gyerekek kapunéző sétára mentek Kovács Piroska vezetésével. Az oroszhegyi Székely útkeresők csoport lett az első. /Barabás Blanka: Fába rótt oklevelek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 14./
2005. május 23.
A máréfalvi Kovács Piroska nyugalmazott tanárnő kapumentő munkássága olyan mozgalom lett, melynek nem csupán a megyében, az országban, de annak határain túl is híre járja. A kapumentés nagyasszonya a Székely Kapuk Napja rendezvénysorozat időpontjául májust jelölte meg. A székely kapu motívumaiban is magán viseli május virágait. Május 21-én az immár ötödik alkalommal megtartott kapufórum nem csupán diákokat, hagyományőrző egyesületeket mozgatott meg, de hazai és anyaországi kutatókat is. A fórum üzenete nem lehet más, minthogy fába rótt okleveleink, a székely kapuk megmentése, továbbörökítése valamennyiünk kötelessége, írta Kristó Tibor. /Kristó Tibor: Kapufórum Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./ Megjelent és hozzászólt többek között S. Sebestyén József és Káldi Gyula, a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, illetve a Nemzetközi és Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának határon túli műemlékekkel foglalkozó referensei Budapestről. /(bb): Székely kapuk napja – szakmai tanácskozás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 27./
2005. augusztus 5.
Mozgalmas az élet Máréfalván a tájházban és udvarán. Megálmodója, kivitelezője, Kovács Piroska nyugalmazott tanárnő akár ide is költözhetne, mert többet tartózkodik kedvenc birodalmában, mint otthon. Megkezdődött az immár negyedik alkalommal megszervezett faragótábor, Tankó Albert faragómester segíti őket. Szallos Kis Judit tanárnő, a faragótábor szervezője a Communitas Alapítvány támogatta tevékenység programjáról tájékoztatott. Közel 30 tanuló nevezett be az idei táborba. Ezt megelőzően a bútorfestők vehették birtokukba a telket. /Kristó Tibor: Mozgalmas tájház és udvara. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 5./
2006. június 2.
Gyergyóditrón tartotta Hargita Megye Tanácsa kihelyezett, ünnepi ülését. Hat esztendeje minden alkalommal a megyenapok keretében azon a településen tartják az ünnepi ülést, amelyből a Hargita Megyéért Díjjal kitüntetett származik. A szakintézmények javaslata alapján életműdíjakat is kiosztottak. Elismerésben részesült: dr. Venczel László sebész főorvos; Kovács Piroska máréfalvi tanítónő; Oláh István székelyudvarhelyi újságíró és költő; Tóth Miklós tusnádfürdői gyorskorcsolyaedző; Márton Árpád csíkszeredai festőművész; Páll Lajos korondi festőművész és költő; Ioan Platon 91 esztendős maroshévízi tanár. /Bajna György: Hargita Megye Tanácsának ünnepi ülése – Vencser Lászlót szülőfalujában tüntették ki. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./
2006. augusztus 24.
A máréfalvi születésű és most is szülőfalujában élő Kovács Piroska harminchat évnyi pedagógiai tevékenység után vonult nyugdíjba, a munkát viszont azóta is folytatja. A 74 éves Kovács Piroskát a máréfalvi székely kapuk őrzőjeként szokták emlegetni. Pedagógusi tevékenységét, valamint nyugdíjas éveiben végzett néprajzi értékmentő és közösségszervező munkáját számos díjjal ismerték el, legutóbb a Hargita megyei tanács Életmű-díját vehette át. „Ezeréves a magyar iskola” díszoklevelet kapott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségétől, első díjjal jutalmazta és kiadásra javasolta egy tanulmányát a Kriza János Néprajzi Társaság, Máréfalváért-díjjal lepte meg a Kőlik Egyesület, amelynek alapító tagja, díjazta tevékenységét az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet pedig Vámszer Géza-emlékdíjat adományozott neki. Felnőttkorában végezte el a tanárit, így volt tanítónő, tanár és iskolaigazgató is, végig falun. A néprajzi tárgyak gyűjtését már korábban elkezdte, ezt folytatta nyugdíjasként is. Lerajzolta a kapuk mintakincsét, így született meg a Székely kapuk Máréfalván című könyve. Megírta a máréfalvi oktatás történetét /A máréfalvi oktatás 210 éve, 1786-1996/. 1993-ban létrehozták a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesületet. A mai napig jól működő egyesület sok szép rendezvényt szervezett. Létrehoztak egy tájházat, majd az Életfa Vendégfogadók Egyesületét. /Kiss Edit: Kovács Piroska – Máréfalva szolgálatában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./
2007. május 19.
A Hargita Megyei Kulturális Központ új székhelyének május 18-i csíkszeredai avatóján a máréfalvi Kovács Piroska által gyűjtött néprajzi adatbázist is ismertették. Az Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszéki öreg székely kapuk katasztere 2001–2006 című CD-t az udvarhelyi régiót kutatva a teljesség igényével állította össze a szerző. Kovács Piroska már 1972-től munkálkodik azon, hogy a székely kapuk ne pusztuljanak, eleinte azok motívumkincsét rajzok segítségével igyekezett átmenteni. Azóta számos tanulmányt közölt néprajzi és kulturális lapokban, könyve is jelent meg. Az Udvarhely vidékén található öreg székelykapuk számbavételét, a terepmunkát, dokumentálódást és térképezést átfogó digitális adatbázis így bárki számára elérhető. A székely kapuk Székelyföld népi építészeti hagyatékának sajátos és értékes tárgyi emlékei, a fafaragó népművészet remek alkotásai. A fedett, nagy kapukra vonatkozó első történeti források a 17. század első feléből, 1632-ben a fogarasföldi Kucsulátáról, 1636-ban az udvarhelyszéki Siménfalváról valók. A legrégebbi tárgyi emlék az 1673-ból való, a mikházai ferences kolostor geometrikus díszítésű, galambbúgos kapuját a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. /Antal Ildikó: Székely kapuk adattára. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 19./
2007. szeptember 5.
Szeptember 8-án szervezik Máréfalván hatodik alkalommal a székely kapuk napját. Bemutatják Kovács Piroska: Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere című CD-jét, majd székelyföldi múzeumok (Sepsiszentgyörgy, Alsócsernáton, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely) kapuállományáról tartanak előadást. Huszka József /Kiskunfélegyháza, 1854. nov. 20. – Budapest, 1934. márc. 31./ kiváló kutató rajztanári képesítést szerzett, Erdélybe jött, a sepsiszentgyörgyi polgári leányiskola és fiúiskola rajztanára volt 1890-ig. Tevékenyen részt vett az 1879-ben Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Múzeum megszervezésében. Huszka József 1881-ben indult első erdélyi gyűjtőútjára. Szinte minden „régiséget” lerajzolt, lefényképezett, az öreg székely kapuktól a középkori falképekig. „A székely fából épít” – írta Huszka József A székely ház című könyvében. 1890-ben Huszka József elhagyta Székelyföldet, hamarosan kinevezték a budapesti Piarista Gimnázium tanárává. A Magyarországi Néprajzi Társaság alapító tagja volt. Kutatásait hét nagy műben összegezte, melyek közül az 1898-ban megjelent Magyar Ornamentika, illetve az 1930-ban napvilágot látott A magyar turáni ornamentika története a legjelentősebb. Ez utóbbi 2300 rajz segítségével mutatja be a magyarság díszítőelemeinek – elsősorban a tarsolylemezek, székely kapuk motívumainak – rendkívüli gazdagságát. Huszka több mint 23 erdélyi templom falfestményeit tárta fel és örökítette meg rajzaiban. /Szőcs Lajos: Székely kapuk napja Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./
2007. szeptember 10.
Hatodik alkalommal rendezték szeptember 8-án Máréfalván a Székelykapuk Napja néprajzi tanácskozást. A művelődési házban tartott „Épített örökségünk, ezek védelme és hasznosítása” című konferencia jól sikerült. Kovács Piroska, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke bemutatta az „Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere” című képes CD-jét. Ezt követően a székelyföldi múzeumokban található kapuállomány bemutatása következett. Sepsiszentgyörgyről, a Székely Nemzeti Múzeumtól Szőcsné Gazda Enikő, a Csíki Székely Múzeumtól Salló Szilárd, a gyergyószentmiklósi múzeumtól Szőcs Levente, a székelykeresztúri múzeumtól Sándor-Zsigmond Ibolya, Székelyudvarhelyről Miklós Zoltán, a Hargita megyei műemlékvédelemtől pedig Mihály Zita tartottak előadást. Az Alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumtól Haszmann Pál-tanulmányt küldtek felolvasásra. /(bágyi): Székelykapuk Napja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 10./
2007. október 5.
Régi vágya teljesül a máréfalvi Kovács Piroska nyugalmazott tanárnőnek, az általa évek óta kutatott korabeli dokumentumok, írásos források ismeretében sikerült végre a régi templom nyomaira bukkanni a faluközponttól mindössze 300 méterre fekvő Botosdűlőn. A székelyudvarhelyi múzeum fiatal régésze, Sófalvi András – aki ötödmagával, köztük régészhallgatókkal – végzi a feltáró munkát, tájékoztatott az ásatás eddigi hozadékáról. Ezen a területen évek óta az eke nyomán, feltételezhetően egy középkori templomból származó tégla, kő, habarcs, emberi csontok kerültek felszínre. Kovács Piroska tanárnő levéltári kutatásaira hivatkozva elmondta: a gyulafehérvári püspökség irattárában olyan folyamodvány szövegét őrzik, amelyben Lábas János páter az 1600-as évek derekán a régi, omladozó templom helyébe új megépítését szorgalmazza. (Egyébként a mai templom 1772-ben épült.) Eddig két kutató-szelvényt húztak. Az elsőben már felszínre bukkant egy régi cinterem fala, merőleges rá egy másik falrész, amely feltehetően a hajdani kaputorony, netán harangtorony maradványa lehet. A másik szelvényben egy középkori gótikus és egy korábbi félköríves templom szentélyére bukkantak. /Kristó Tibor: Botosdűlő feltárja titkait. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./
2008. augusztus 8.
Tordátfalván, az udvarhelyszéki településen van a legrégebbi, ma is álló és használatban lévő székely kapu. 1800-ban állították fel, ma már csak főbb elemei a régiek. A kapu nincs festve és faragva. A székely kapuk legjelesebb kutatója, a máréfalvi Kovács Piroska adatai (Elődeink hagyatéka – udvarhelyszéki öreg székely kapuk katasztere című, 2006-ban kiadott CD-jén az összes székelyföldi kapu adatai megvannak) szerint ez a tordátfalvi kapu a legrégebbi Udvarhelyszéken. A legrégebbi faragott kapu Oklándon található, azt 1809-ben állították. A közigazgatásilag Siménfalva községhez tartozó Tordátfalván jelenleg körülbelül százan élnek, többségükben idős emberek. Itt született Boros György, aki 1928 és 1938 között unitárius püspök volt. /Katona Zoltán: Tordátfalván áll a legrégebbi székely kapu. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 8./
2008. szeptember 20.
Nagyapáink, nagyanyáink viselete címmel nyílt kiállítás a máréfalvi Tájházban szeptember 19-én. A kiállításon megtekinthetők a máréfalvi textilkultúra ma már feledésbe merült, de egykor a mindennapok viseleteként szolgáló darabjai, amelyeket Kovács Piroska nyugalmazott tanítónő, néprajzi gyűjtő, a Máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Egyesület vezetője, a kiállítás szervezője gyűjtött össze több évized alatt. /Lázár Emese: Az elfelejtett máréfalvi textilkultúra. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 20./
